Lelki történések, holisztikus szemlélet
Ma a nyugati társadalmakban, ha egy nő várandós lesz, a pozitív terhességi teszt után azonnal bekerül az egészségügyi rendszer útvesztőjébe: nőgyógyászati kontroll, terhesambulancia, vér-és vizeletminta, védőnői konzultációk váltják egymást. Ha meg is kérdezik, “hogy van, hogy érzi magát?”, ezt jellemzően a testi, fizikai történésekre értik. Az egészségügy, mint túlbiztosított rendszer szempontja az eltérések, a patológia szűrése.
Van, akit ez megnyugtat, és elégnek is érzi ezt a típusú várandósgondozást. Megfigyelhető azonban egy – látszólag – új igény, a holisztikus szemlélet szerinti gondolkodás. Mit jelent ez? A holizmus kifejezés a görög “holos” szóból ered, és a teljesség figyelembe vételét jelenti. A holisztikus szemléletű orvos, segítő, egyén igénye, hogy az emberről, mint teljes egészről gondolkodjon, mert az egész nem azonos a részek összegével, hanem több annál – egy új minőség. A részek csakis az egészhez való viszonyukban nyernek értelmet.
Mit jelent a holisztikus szemlélet a várandósságra nézve? Tulajdonképpen egyszerű a válasz, valójában az, amire mindannyian vágyunk, akkor is, ha ezt esetleg nem fogalmazzuk meg: szeretnénk, hogy a várandósság alatt a testi, lelki, szellemi, illetve a közösségi, környezeti jóllétünk is maximalizálva legyen. Ez lehet az alapja a magzat egészséges fejlődésének és a mi belső békénknek, hogy mire eljön a szülés ideje, ténylegesen “topon legyünk”. A szülést kísérő személyekkel olyan bizalmi kapcsolatot szeretnénk, amiben el tudjuk engedni magunkat, és bátran rá merünk hagyatkozni testünk folyamataira.
Az 1. trimeszter lélektani és testi szempontból is a változásról, a befogadásról szól. A hormonrendszer változása nyomán magasabb lesz a progeszteron szintje, ami a terhesség megtartásáért felel, illetve módosul az ösztrogén szintje is. A hormonok működésével jár, hogy hatnak a testünkre is, például gyengül az immunrendszerünk, mert így tudja a babát mint “idegent” befogadni a szervezetünk. De a hormonok hatására változik a viselkedésünk is: érzékenyebbek, elgondolkodóbbak, esetleg feledékenyebbek leszünk, kiélesedhet a szaglásunk, és élénkebb álmaink lehetnek. Lelkileg érezhetjük azt, hogy bizonytalanabbak vagyunk, és lehet, hogy vágytunk rá, de valahogy még nem tudunk mit kezdeni ezzel az új állapottal.
A nő életének ívében két biztosan bekövetkező változás van, a pubertás és a menopauza. A harmadik ilyen volumenű változás a terhesség, amikor a nő mind testileg, mind lelkileg alapvető átalakuláson megy keresztül. Pszichológiai értelemben mindhárom időszakot krízisnek nevezzük, ami annyit jelent, hogy alapvető változás zajlik, de nincs negatív értelme.
Ha tehát tudjuk, hogy a várandósságunk alatt ebben a komplex változásban vagyunk, akkor tehetünk azért, hogy ismereteket szerezzünk erről, és magunkra vonatkoztatva elgondolkodjunk az anyaságunkról, saját életünkről. Emellett lehetőségünk nyílik arra is, hogy elfogadjuk magunkat ebben a változásban, elfogadjuk, ha nem úgy teljesítünk például a munkahelyünkön, mint korábban, és megtehetjük, hogy kedvesen, türelmesen viszonyulunk saját magunkhoz.
Érdemes lehet elgondolkodnod azon, hogy Neked vajon mit jelent a változás, hogy tudod fogadni? Megijeszt vagy kalandként tekintesz rá?
Források:
Bakonyi Márta, Entz Sarolta, Joós Andrea: Szívtől-színig, Élménybiológia, Budapest, 2021.
Varga Katalin, Suhai Gábor, Szülés és születés, Pólya Kiadó, Budapest, 2010.