Biztosan találkoztál már a babát váró nőt illető különböző kifejezésekkel: terhes, várandós, kismama, állapotos, áldott állapotú, másállapotos, pocakos, gyermeket vár, bekapta a legyet…
A kifejezések pozitív, negatív vagy semlegesebb jelentéstartalma utal arra, hogy éppen milyen töltetet szánunk a mondandónknak.
Napjainkban megfigyelhetjük azt a felfogást, hogy nem szép, nem illik a “terhes” szót használni, mert ennek az időszaknak a nehézkes jellegére utal. Túl azon, hogy valóban nemcsak az “áldott” megélése létezik a babavárásnak, hanem lehet nehéz is, érdemes megvizsgálni a “terhes” szó etimológiáját: mégis, honnan származik, mi az eredeti jelentése?
Ha megnézzük a TER szógyök néhány származékát: teremt, teremtő, természet, teremt (‘a teremtő megalkotja’), termés (‘a teremtő által létrehozott javak’), tér, terület – , látjuk, hogy mind utalnak a teremtésre. Így ősi megnevezésében a terhes nő a teremtés részese, aki által Isten megteremti az élet folytatását. A születendő élet szent teher, és aki ezt magában hordja, az is szent, isteni feladat véghezvivője. Így a “terhes” szó jelentése nem volt régen pejoratív, sőt: lényeget kifejező. Csak az alapjelentése mára elhomályosult.
Ha felidézzük Arany János: A walesi bárdok c. balladáját, megtaláljuk benne, melyik szóból ered a “terhes”: “Vadat és halat, s mi jó falat / Szem-szájnak ingere, / Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tereh;” – a tereh ősmagyar szó, gyökere szintén a a ter, jelentése: térben és időben kiterjedő gyönyörűség. Milyen szép a magyar nyelv!
Mi a praxisban inkább a várandós megnevezést használjuk, mert szeretjük, hogy ebben pedig benne van ennek az időszaknak a folyamatjellege, az elidőzés, várakozás, készülődés. De mindenkinek szíve joga, hogy melyikkel tud jobban azonosulni.
Reméljük, tetszett ez a kis nyelvészeti kitekintő.
Te melyik kifejezést szereted használni?
Forrás:
Bernád Ilona: Isteni folyamat – Gyermekáldás, bábaság a magyar néphagyományban 64. o.