A várandósság egyik leggyakrabban emlegetett adata a „kiírt dátum”, vagyis az a nap, amikor elvileg világra kellene jönnie a babának. Azonban sokan csalódnak vagy megijednek, amikor ez a nap eltelik anélkül, hogy a baba megérkezne. Pedig a valóság az, hogy a kiírt dátum inkább egy becslés, mint pontos időpont. Ebben a cikkben arról olvashatsz, miért nem reális elvárni, hogy a baba pont a kiírt dátumra szülessen meg.

A kiírt dátum egy matematikai becslés

A szülés várható időpontját az orvosi terminológia az utolsó menstruáció első napjától számolja, és 280 napot, azaz 40 hetet adnak hozzá. Ez az úgynevezett Naegele-szabály. Azonban ez a módszer egy 28 napos ciklusra és szabályos ovulációra épül — ami sok nő esetében nem pontos. A fogamzás ideje is eltérhet a „tankönyvi” ciklustól, így a kiírt dátum már eleve csak irányadó lehet.

Fogalmak amivel érdemes tisztába lenni:

terminus túllépés: 40-42 hétig

túlhordás: 42. hét után

A babák különböző ütemben fejlődnek

Minden baba más tempóban fejlődik, és más időpontban lesz „készen” a születésre. Vannak, akik a 37. héten már tökéletesen életképesek, míg mások a 41. hét végén is még időre születnek. A természet ritkán működik óramű pontossággal, és ez rendjén is van így.

Az „időre szülés” fogalma is tágabb, mint gondolnánk

Az orvosi értelemben vett „időre születés” a 37. és a 42. hét közé esik. Ez azt jelenti, hogy bő öt hét áll rendelkezésre, amikor a szülés teljesen normálisnak számít. A legtöbb baba a 40. hét körül érkezik, de ez nem jelenti azt, hogy a 40. hét napjára való születés lenne az ideális vagy elvárt.

A pszichés nyomás és a kiírt dátum

A kiírt időpont közelsége – vagy épp túllépése – sok édesanyában feszültséget kelt. A környezet érdeklődése („Na, megvan már?”), a saját várakozások, vagy akár az egészségügyi rendszer türelmetlensége (indukciós protokollok) mind hatással lehetnek az anyai komfortérzetre. Pedig a szülésindulás lelki, hormonális és testi folyamata finoman hangolt, és nem mindig illeszkedik egy naptári dátumhoz.

Az indítás nem mindig a legjobb megoldás

Sok helyen a 40. hét után néhány nappal már automatikusan felmerül a mesterséges szülésindítás lehetősége. Ez azonban nem minden esetben indokolt vagy szükséges. Fontos megkülönböztetni a ténylegesen túlhordott várandósságot (amikor már orvosi okból veszélybe kerülhet az anya vagy a baba egészsége) attól az esettől, amikor egyszerűen még nem jött el az ideje a spontán szülésindulásnak.

A kiírt dátum egy hasznos támpont, de vajon jó az ha túlságosan ragaszkodunk hozzá? A természetes szülés nem egy időpontra programozható esemény, hanem egy összetett biológiai és pszichés folyamat, amelynek megvan a maga ritmusa. Engedjük meg magunknak és a babának is, hogy ez a ritmus érvényesüljön. A türelem, a bizalom és a tájékozottság sokat segíthet abban, hogy ne egy napra, hanem egy új életre készüljünk.

Mi az amit tehetsz?

• Vezess ciklusnaptárat
• Ha tudod, hogy a babád később fogant, akkor hangsúlyozd mindenhol – mondd el a védőnőnek, az orvosnak, a szonográfusnak – és tarts ki a minél későbbi terminus mellett

Miért jó?

Ezzel elkerülhető a tévesztésből adódó orvosi szülésindítás. Ha otthonszülést tervezel, nem fog meghiúsulni azért, mert már a várandósság elején félre csúsztak a számok.

Légy tudatos, tájékozódj, hogy magabiztosabban képviselhesd az érdekeidet.