Rítusok

„A rítus ugyanaz az időben, mint az otthon a térben.” (Byung Chul Han)

A rítus egy meghatározott és általában formális cselekvéssorozat, amely szimbolikus jelentéssel bír. Megszabott rendje, formája, körülményei vannak, amelyet az adott közösség tagjai alakítanak és örökítenek tovább.

Különféle hagyományokhoz, jelképekhez kötődik, és a közösség, kulturális vagy vallási csoport identitásának, értékeinek vagy hitrendszerének kifejezésére, az összetartozás megerősítésére, illetve megünneplésére szolgál. Lényege, hogy az ember jelen legyen, kapcsolódjon önmagával, másokkal és az adott múlt- vagy jövőbeli eseménnyel. A rítus elemei mind ezt támogatják: a tevékenységek, cselekvések, ismétlődő énekek, mozgások és táncmozdulatok, vagy akár az ütemes ritmus, amit egy hangszer ad. Ez a fajta kapcsolódás sokkal több, mint pusztán gondolni egy eseményre – a szertartás keretében lehetőség van egészen közel kerülni hozzá.

Az átmeneti rituálék egy-egy fontos életesemény kezdetéhez vagy végéhez kapcsolódnak. Ezek során az egyén segítséget kap az életében beállt változás elfogadásához és megértéséhez – azáltal, hogy szimbolikusan átmegy a két létállapot, két minőség közötti kapun a szerettei körében, és különféle szertartásos keretek között megerősíti a szándékát. Ez az élmény később, a valódi határ átlépésénél (pl. szülés), illetve az új élethelyzetben előhívható érzelmi táplálékká válik.

Ilyen rituálé például a szülésre bocsátó ünnep is, amely során megtapasztalt társas támogatás, a biztató szavak, mosolyok és ölelések segíthetnek a feszültség csökkentésében és az erőforrások mobilizálásában a vajúdás és szülés óráiban. A másik, szüléshez kapcsolódó átmeneti szertartás pedig a szülészáró rituálé, amely a szülésélményt (legyen az már időben bármennyire is távol) segít lezárni, eltenni.

A rítus teret és időt teremt. Megszakítja a hétköznapi eseményeket és kiemelt, ünnepi körülmények között időt szán valamire, ami fontos, ami figyelmet érdemel. 

Az ősi kultúrák mindennapjaihoz képest mi nagyon más életet élünk már, rohanó hétköznapokkal, számtalan teendővel. Az élet legfontosabb eseményei azonban nem változtak, ahogy az ember valódi igényei sem. Nagy szükség van a tartalmas idő megteremtésére. Azokra az elemekre, amikből napjainkban kevés jut: lassulásra, megállásra, szemlélődésre, érintésre, meghallgatásra és megosztásra. A rítusok, ünnepek, ezeket hozhatják el nekünk.